Katherine Pierce

Kath néni itt segít nektek újoncok!

Kath vs Adri


Sétálgattam egy délután az erdőbe mikor különös zajokat hallottam meg. Úgy döntöttem meg nézem mi van ott vagy ki így hát követtem a hangot. Elindultam a zaj irányába és megpillantottam egy nő személyt. Odamentem hozzá. Hogy hívnak? -kérdeztem érdeklődően. Néztem rá várva a válaszát pár percig így néztük egymást. Azután újabb kérdésen agyaltam. Mikor hirtelen be ugrott egy!Hány éves vagy? -néztem rá hát ha most kapok valami választ.. Egy darabig néztük egymást megint. Elkezdett esteledni úgy gondoltam ha már nem kapok választ akkor uzsonnának jó lesz! Közeledtem egy kicsit hozzá hogy jobban szem ügyre vehessem kivel is beszélgettek. De mikor általában közeledni szoktam valaki felé akkor az emberek megijednek de rajta nem éreztem azt a félelmet mint más embereknél. Talán ő is vámpír egy darabig ezen elgondolkodtam. Ezután felpillantottam az égre és már a csillagok is feljöttek. Amikor jól megnéztem valahonnan ismerős volt de nem tudom honnan. Erre újabb kérdést tettem fel.
Ismerlek? Mert mintha már láttalak volna valahol! -mondtam neki. Elkezdtem ezen is agyalgatni, mert már beszéltem egy vele hasonló lánnyal de nem biztos, hogy ő az mert az a lány legalább válaszolt. De tőle bármit kérdezek nem kapok választ! De az is lehet, hogy ikrek nem tudom. El kezdtem ezen idegeskedni amikor kacsintottam egyet rá hogy ne lássa rajtam az idegességet. Most jöttem a városba! Te mióta vagy már itt? -kérdeztem tőle kíváncsian.

Adri&Kath

Mély levegőt vetem és becsuktam a szemem. A hangok vezéreltek... minden olyan sötét volt és borús. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben. Az a sok minden most gyülemlett fel bennem és tört elő. Nem sírhatok és nem is fogok, nem vagyok sírós kislány, az nem én vagyok. Nem láthatnak engem megtörten, erősnek kell lennem. A hangokat követem... Egy ágreccsenést hallok. Meglepően gyors mozdulattal nyitom ki a szemem. Aztán csak futok, futok a végtelenségig, míg csak a hang megy. Sokáig megy, nagyon sokáig! Míg nem azt veszem észre, hogy a hang forrás megáll, én csöndben lapulok. Ez az végre jön az ételem, remélem, hogy egy jó nagy darab ember, aki sok vért termel. Nem is! Ezt inkább visszaszívom, mert olyan állatias volt. Nem szólalok meg, csak csöndben figyelem a hangforrást. Nem tudom ki ő, olyan ismeretlen, bár bátor mert kérdezősködik. Nem válaszolok, csak hagyom, hogy az arcomat figyelje. Néha azon töprengek: vajon beledöfjek a szívébe egy karót?, de nem teszem. Nem tudom érdemes-e neki válaszolni, még mindig csak habozok. A bátorsága már, már abszurdum, mi az, hogy a koromat kérdezi, talán megérezte, hogy vámpír vagyok? Vagy talán Klaus egyik bizalmasa? Végül is válaszra nyílik a szám, de azelőtt egy karót szorongatok a kezembe.
- Az sokkal fontosabb kérdés ki vagy te? Én nem szeretem ha a törzshelyemen zavarnak! Tehát beszélj, vagy ha nem megy vehetjük a nehezebb módszert!- indulok felé és a hasába szúrom a karót. Csak reménykedni tudok abban, hogy egy ember és majd holtan esik össze. A véletlen legyen velem, és ne legyen a nő vámpír. Elég nekem egy is, mármint kettő... Nem tudom miért, de tudtam, hogy ez a helyes döntés. Még mindig a nőt fogom és a karót még mindig a hasában tartom, csak várok és most én kérdezek, talán még él.
- Élsz? Válaszolj! Kivagy és mit akarsz? Mi közöd van Klaushoz, vagy ha nincs kihez van, és mit akarsz tőlem?- várok a kérdésre, majd ellököm a testét magamtól és hátrébb lépek. Megigazítom a hajam és személyre várok. Ha megmozdul akkor tudom mi és tudom, hogy meg kell ölnöm, ha nem... akkor megvan mára a vacsorám.


Kritika:
1) Nagyon keveset írsz! A szabályzatban is fel van tüntetve, hogy a minimum szóhatár 300 szó, de ennél lehet többet is írni, de kevesebbet nem!
2) légy szíves a magyar nyelv szavaival fogalmazz és ne rakj bele szlenget, mutatom a hibát: bizti , a reagba rendes, magyarul kell írni.
3) Nem irányíthatod a másik karaktert. Nem irányíthatsz itt engem, még is tetted, honnan veszed, hogy nem válaszoltam rögtön, most emiatt, nem úgy írhattam, ahogy akartam. Csak saját magadat irányítsd!
Kezdetnek ez nem is olyan sok hiba, ha ezekre figyelsz, akkor már rendben is lehetsz majd. Várom válaszod!

Kath vs Adri

A nevem Adriane Chars nem rég jöttem a városba!! -felelek kérdésére. Bocsánat nem tudtam, hogy ez a te törzs helyed ezért nem is zavarok. Ekkor hirtelen a hasamba egy hegyes fa karót szúr még szerencsére, hogy nem a szívembe. Ekkor meg kérdezem ezt meg minek kellet? -kérdeztem nagyon kíváncsian tőle és közben furcsa képet vágva nézek rá. Meg fogom két kezemmel a karót és elkezdem nagy nehezen ki húzni a hasamból. Már majdnem kin volt a karó és végre nagy nehezen sikerült ki húzni. Ekkor az ideges lánytól egy csomó kérdés zúdult a fejemre azt se tudtam melyikre válaszoljak először! Úgy döntöttem sorjába adok neki választ de a karót nem dobtam el ne hogy a másik a szívembe menjen! Élek!! -válaszoltam ideges szavaira. Erre mondom a lánynak válaszolok csak hagyjon már szóhoz jutni! Én nem akarok semmit csak úgy gondoltam ma kirándulgatok egy kicsit az erdőbe és ekkor találkoztam veled! -mondtam a lánynak. Ki az a Klaus? -kérdezem meg lepetten hiszen még nem találkoztam vele de gondoltam biztos nem valami jó hírre van erre felé ennek a Klausnak. Nincs senkihez közöm nem rég mondtam neked hogy most jöttem a városba. -erre csak nézek mosolyogva rá és továbbra is várok, hogy megszólal-e vagy megöl! Erre én is hátra dobom hajamat és nézek rá! Egyre fényesebbek lettek a csillagok és a hold! Kezdtem éhes lenni és ekkor megszólalt a gyomrom elég hangosan próbáltam le halkítani de nem ment! Ekkor eszembe jutott talán meg kéne kóstolnom a vérét de inkább nem mert még egy karót kapok csak a szívembe! Nem tudom honnan tudta hogy vámpír lehetek talán ő is vámpír kérdeztem magamtól. Nem az nem lehet vagy még is nem tudtam eldönteni! Te mi járatban voltál az erdőbe? -kérdeztem érdeklődően. Meg tudhatnám a neved mert még nem mondtad el nekem! -mondtam és vártam a válaszát.

Nem telt el sok idő és a nő lábra állt, sőt még hangot is kiadott. Ekkor csak egy kicsit lepődtem meg. Tudtam, hogy 50% esély van arra, hogy a nő feláll és bemutatja, hogy nem e világi lény. Ez így is lett. Mikor újra megszólalt, én egy kicsit elmosolyodtam.
- Ennek igazán örülök, így legalább nem kell, holtestet takarítanom.- jelentem ki és elmosolyodok. Tényleg semmi szükségem nincs takarítani, egy állatot legalább bárhol elejthetek. Kicsit azért frusztrált a gondolat, hogy a nő egy vámpír és lehet, hogy Klaus egyik tanonca. Vagy nem? Olyan furcsának véltem, hogy semmit nem tud Klausról, igen, a nagy hibridről. Nem hiszek neki! Van egy olyan érzésem, hogy hazudik. Most a legszívesebben neki esnék egy karóval, de nem teszem, mert látom, hogy az előző még a kezében van, így buta lépés lenne és ugyebár én nem vagyok buta. Kicsit el is nevetem magam.
- Nem tudom ezt az egészet hova tenni. Hazudsz? Mert ha nem akkor kislány nagy bajban vagy! Klaus nem éppen a legismeretlenebb személy köreinkben.- jelentem ki és az arc után kémlelek. De alig látszik valami. Majd most, hogy a nevét is tudom, de ő nem az enyémet biztos vagyok benne, hogy a kislány elég új vámpír.
- Hány éves vagy? Mármint igazból? Mióta vagy vámpír? Még soha sem láttalak!- jelentem ki és úgy érzem mára már túl sokat adtam ki a létemről. Nem tudtom ki ez és, hogy hazudik vagy nem, annyit tudok, hogy a neve valami Adriane, aj olyan ismeretlen név. Vajon romlott a memóriám és csak elfeledtem.
Szépen lassan vértem fel a sebet, ami a testén volt, lassan forrt. Számomra ez csak azt jelentette, hogy nem táplálkozik emberi vérrel, vagy csak néha. Ez nekem nagyon nagy előny! Hisz én egy olyan vámpír vagyok akinek lét eleme az emberi vér, nem éreztem magam veszélyben, rájöttem, hogy Klaus nem választana magának egy ilyen kis szűzi kislányt. Most jöttem rá, hogy nem hazudott.... és ez nekem nagyon tetszett. Majd én megnevelem a kis csajt az egyszer tuti, úgy se árt egy szövetséges. A szövetségesek úgy sem ártanak, főleg így, hogy a Salvatorék elpártolta mellőlem. Most úgy érzem jobb, ha kedves Kath leszek!

Kritika:
Na most már sokkal jobb volt, de még mindig nem fix.
1) nem közvetítesz annyi gondolatot, nem tudok ilyen szinten bele látni a karaktered fejébe, írj gondolatokat.
2) Ez számomra még mindig nagyon tő mondatos Pl: Felek a kérdésre. Érted, mire gondolok? Szeretném ha kicsit így irányítanád a karaktert és nem csak az én cselekvésemen csüngenél.
3) Légy szíves jelöld a beszéd részt gondolat jellel (-)
Várom válaszod. (ne ezt a reagot javítsd hanem írd a következőt)

Adri vs Kath


Mikor elmondta hogy nem kell holtestet takarítania azonnal rájöttem hogy ő egy vámpír! Gondoltam, hogy a biztos ide való mert látszott rajta, hogy sokkal többet tud mint én. Ezért gondoltam, lehet, hogy tudna nekem segíteni egy bizonyos illetőt meg keresni. De azért nem biztos ezt még át kell gondolnom mielőtt mondanám neki. Még gondolkodni szoktam általában a fejemet kicsit lehajtom. Ekkor felnézek, hogy a lány aki még mindig nem mondta el a nevét ott van-e! A lány még mindig ott állt és mikor felnéztem rám mosolygott én vissza mosolyogtam illendően. Látszott a lányon, hogy nem nagyon akar nekem hinni ezért meg próbáltam más hogy hozzászólni hogy tudja, hogy én nem vagyok senkinek a csicskása. Amúgy se szoktam tűrni ha valaki csicskáztat aki meg meg próbálja el rúgom a büdös életbe. Ekkor már nagyon kezdet idegesíteni, hogy nem szólunk semmit egymáshoz és úgy gondoltam válaszolok neki. - Nem hazudok csinálhatsz bármit de nem tudsz megölni és tényleg nem ismerem azt a bizonyos nevű Klaust! Én nem ismertem ezt a Klaust de azt már meg tudtam, hogy nem valami kedvelt személy erre fele és most meg azt hiszik hogy én valami tanonca vagy csicskája vagyok. Gondoltam magamba már csak ez hiányzott. Remélem hogy a lány rá jönn hogy nem vagyok annak a Klausnak bár kije. - 148 éves vagyok és 1879-ben változtattak át és egyben ölték meg a szüleimet. Jó, hogy nem láttál soha hiszen nem rég jöttem a városba! Már majdnem elkezdett világosodni! -Erre még egyszer megkérdeztem és téged hogy hívnak? mert ez még nem tudtam meg! Most már reméltem, hogy kapok ettől a lánytól választ és nem csak én adok az ő kérdéseire választ!

Végtelen nagy öröm volt hallani, hogy a lány nem tud semmiről, megnyugtatott. Most már tényleg itt az ideje annak, hogy ne gonoszkodjak vele, hanem kedves legyek! Nagyot mosolyogtam mikor már a születési évébe is beavatott, ez azt jelenti bízik bennem, tehát semmi féle, fajta befolyás alá nem kell bevetnem, mondjuk sokba nem is tudnám. Eldobtam a karót ezzel jelezve nem kell tőlem tartania, most már hiszek neki. Csak reménykedni tudtam, hogy ő is ezt teszi és akkor eltudunk kezdeni valami beszélgetést, amivel megtörjük a jeget. Nekem nagyon nagy előny lenne, ha hozzám ragaszkodna és szembe szállna Klaussal. Szép nagy mosolyomat letörlöm az arcomról és én is beszédre nyitom a számat.
- A nevem Katherine Pierce, és nem csodálnám, ha látnál még egy hozzá hasonló lányt. De ez egy nagyon hosszú történet, és csak annak árulom el akiben megbízhatok. Benned megbízhatok?- kérdezem a nőt, aki még mindig velem szemben áll, nem is tehetne nagyon mást. Azért megnyugtat a tudat, hogy nála is idősebb vagyok. Mikor a szüleit említi eszembe jut az én szüleim elvesztése, ahogyan legyilkolta őket Klaus, ezt utálom felidézni. Ilyenkor általában rosszabb lesz a kedvem, most is ez történt! Olyan mérges, tüzes lettem, mint még soha.
- Még nem is ismersz, akkor miért részletezed?- kérdezem tőle dühösen, elszállt az a kétpercnyi kedvességem, amit most jó lenne visszaszerezni. Megpróbálok lenyugodni és a lány felé szólni.
- Az én szüleimet is megölték. Figyelj nem akarok itt érzelgőzni, csak annyit mondok, hogy újként nem biztos, hogy jól kezeled, majd az itt lévő történéseket, én segíthetek, de akkor neked is a hasznomra kell lenned, mert én nem szeretek csak zsákot cipelni, de jutalmat nem kapi. Világos?- kérdezem a lányt és látom, ahogy a nap felmegy a kék égre és szépen megvilágítja, ekkor hallok egy utolsó farkas vonyítást és egyet mosolygok, imádom a szenvedni hallani ezeket a jószágokat. A nőt nézem és várom a válaszát, két lehetősége van: igen velem tart és túl él mindent, vagy nem-et mond és még előbb tépem ki a szívét, mint Klaus. Jobb ha szerintem nem árulom ezt még el neki. Míg a választ várom, sokszor nézem a karót, a vértől vöröset és néha a napra is ránézek, nekem szerencsém van, mert van gyűrűm, de vajon ő biztonságban van?
- Ha jól látom nincs gyűrűd, vagy olyan ékszered ami megmentene a naptól, de szakíts félbe ha ez nem igaz. Én segítek neked, szerzek neked gyűrűt és akkor közlekedhetsz a napon. Na akkor szövetkezünk?- teszem fel az utolsó kérdést és csak remélni tudom, hogy tényleg nem rendelkezik napvédő ékszerrel.
Kritika:
Na ez más még jobb lett, tetszik, hogy a mondatok már nem tagoltak, hanem szép hosszúak. A mennyiség és nagyjából rendben és a gondolat jel is megvan
Írj nekem még egyet és ha az is ilyen jó lesz, elleszel fogadva.

Kath vs Adri

Láttam amint a karót leejti a földre ezzel azt vettem észre, hogy már nem kell attól tartanom, hogy megöl és egyben azt is láttam rajta, hogy legalább egy kicsit bízik benne. Már azt is észre vettem, hogy megnyugodott valamennyire legalábbis remélem, hogy már nyugatabb. Ekkor én elmosolyodok és egy kicsivel közelebb lépek. Reméltem , hogy most már tudunk beszélni és ő is válaszol majd az én kérdéseimre és nem csak én az öviére mint mikor még nem is tudom a nevét. Ahogy erre visszagondoltam a szám mosolyra nyílt. Pár pillanatig mosolyogva néztem rá és ekkor úgy gondoltam beszélek is egy kicsit, hogy megtörjem ezt a szép csendet ahol csak a tücsök ciripelés hallatszik. Hát ahogy vissza gondoltam a múltra eszembe jutott hogy arról vagyok híres, hogy megtöröm a csendet.
-Hosszú történet persze, hogy szeretném tudni! Elmondod? Megbízhatsz bennem de csak akkor ha te is bízol bennem! Kicsit elelmélkedtem azon, hogy ő talán ismeri azt a lányt de nem tudom gondolkodtam és újabb ötlet jutott az eszembe vagy kettő van belőlük már végképp nem tudtam mire következtetni. Ezért csak vártam arra, hogy ebből mi sül ki! Meg láttam, hogy a lány idegesebb lett!
- Meg kérdeztem miért lettél hirtelen ilyen ideges? Csak elmondtam de ha baj nem hozom fel többet! Hirtelen hozzám vágja szavait dühösen ekkor egy kis bizalmam elszállt és egyet hátra léptem a biztonság kedvéért.
-Szóval egy cipőbe járunk meg értem hogy nem akarsz érzelgősködni de az nagyon jó lenne ha segítenél nekem. Persze mond csak miben kéne segítenem neked? Mosolygok a lányra aki szinte csupa ideg de gondoltam ha ő segítene nekem akkor én miért ne! Hirtelen farkas nyovítást hallottam meg és azonnal meg is kérdeztem!
-Ez vérfarkas volt? Várom kicsit megijedve válaszát. Látom annyit elbeszéltük az időt, hogy már a nap is feljött.Gyors egy fa árnyékába bújok a napsugaraitól. Kath megint megszólal nézek felé mosolyogva.
- Nincs gyűrűm de nem tudom téged hogy hogy nem égett meg a nap? Talán a gyűrűtől van? Igen persze szövetkezhetünk miért is ne! Örültem hogy egy olyan vámpírnál kötöttem ki aki segíteni is tud és nem csak megölni valakit!